Talán majd ír valaki... Valaki, aki mondani szerene valamit. Nem személyesen, nem valakinek, hanem egyszerre mindenkinek és senkinek. Nem hallja, érti, látja majd senki. Csak a billentyűk zaja hallatszik, tompa kopogás, meg az úton járó autók zaja, de csak messziről.
Talán majd ír valaki. Egy bejegyzést ide, mert mesélni szeretne arról, hogy mi történt. Hogy mi történt akkor, amiko mi nem láttuk, de szerettük, amikor a hangja nem jutott el hozzánk, de mégis hallottuk, ott rzgett a madárcsicsergésben, vagya bólogató lombok susogásában.
Összetartozunk. Ez köt össze minket. A néhány ihletett pillanat, a test csöndje, a lélek kiáltása. Ilyenkor nem is beszélni kell. Írni. Némán, szótlanul írni.
Írjatok. Mert... Mert mindannyian tudni szeretnénk... Az elmondhatatlant.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.