Egy kis csapat, akik találkoztak azon a a nyáron.
Ismerkedtek, beszélgetek, érlelödtek, alakúltak, rázódtak, rádióztak ,illeszkedtek, egyre jobban, és össze, mignem a csapat naggyá érett, és miután vége lett a tábornak, továbbra is szeretett :) A távolág nagy úr, de ahogy a dal is szól: A távolság olyan mint a szél a kis tüzeket eloltja a nagyokat fellobbantja. Nem azt tapasztalom, hogy elalutt volna :D Sok sikert mindenkinek!
Sziasztok!

Magam sem írhattam volna szebben...
Nem aludt ki a RádióZOOs (tábor)tűz... Remélem, nem is fog...A Barátság lehet Örök...Életreszóló... vagy a kettő nem ugyanaz?Hogy is van ez?:-P

Sziasztok!

Ildi, istennő vagy ezekkel a képekkel. A Valteresre tényleg nem emlékeztem :-).
Hát igen... Azon a nyáron tényleg csoda történt. Ritka csoda... Nem tudok mást mondani, de az, hogy mi találkoztunk, úgy, ott és akkor... Szerintem ez már több, mint hogy szerencsénk volt!
Szóval, ezt a tüzet ajándékba kaptuk a Sorstól és csak rajtunk múlik, hogy meddig melegít bennünket. Remélem, előbb utóbb olyan meleg lesz, hogy másokat is elér és átfűt. Mert... Én már most is annyit kaptam ettől az egésztől, hogy nem tudok elég hálás lenni érte.
Puszi:
Encsi

,,Mint egy naaagy, boldog család..."Ezernyi hála csopvezeinknek: Kisherczegnek, Érsok Zolinak, a sok kedves szóért, jótanácsért, akik segítettek, hogy ez a 13 emberke igazi kis csapattá alakuljon...és hogy azok az élmények,és beszélgetések, amik akkor összekötöttek bennünket, még most is tartsanak...több, mint egy év után...remélem, még sokáig...